Egy régi darab
[cím nélkül...]
Én is eltűnök majd
viharos-halkan,
az éj suttogja: hajdan
nem volt ily hideg
a búcsú.
Szárazra fújt kezek,
belefeledkezek,
ahogy nézem arcod
ívét.
Tenyerembe csókolsz,
ajkad egyre bókol,
végtelen az út, míg a szavak
elérnek.
Végtelen az út, míg elégek,
eltűnök.
Akkor is, most is veled járom,
téged éllek.
vers « madness’ sanity said,
augusztus 19, 2007 at 11:03 am
[...] Egy régi darab [...]