A mellényzseb
Képzeljenek el egy mellényzsebet. Egy teljesen hétköznapi mellényzsebet. Legyen kívül mintás, belül selyemmel bélelt. S hogy mindezt miért is? Mire jó? Kinek mire.
Van, aki zsebórát tart benne. Ezüstláncon. Gravírozottat. Vagy csak azért, hogy pökhendi módon elővegye a villamosmegállóban, és aztán körbepillantva bezsebelje az irigylő tekinteteket.
Aztán van, aki cigarettatárcát, saját vagy kapott névjegyét rejti oda. Vagy csak egyszerűen begyűrt, kényelmetlenül kuporgó papírbankót az aznapi buszjegyre, lovira, uzsonnára. És fér még oda öngyújtó, gyufás skatulya, kapkodva leírt telefonszám, használt bérlet, díszzsebkendő, vagy annak egyszerűbb, összegyűrt rokona. Kifizetett számla, egy eltépett buszjegy, sietve elrakott borravaló egy szépasszonytól.
Felsorolni is nehéz, mi mindent rejthet egy apró, vagy talán aprónak tűnő mellényzseb. Amilyen kicsi, éppolyan sok mindent elárul. A tulajdonosáról. A szokásairól. A legbelsőbb gondolatairól.
Ön mit hord ott? Mondjuk szerda délután munkából hazafele menet? Emlékezzék vissza, és aztán jól jegyezze meg! Hogy miért? Elmesélem.
A mellényzseb. Tudják, az a legfontosabb hely a világon. Ami a legközelebb van az ember szívéhez. S amit legelőször ér el a szeretet. Egyszer azt mondta egy kedvesem, hogy oda rejtett el. A világ elől. Mindkettőnket. És ha a világ elvonult, előkerültünk egymásnak. Képzeljék… Igen, a mellényzseb a szívhez legközelebbi hely. Az ember azt teszi oda, ami igazán fontos neki. Ami kitölti az életét. Amire szívvel gondol, mielőtt az eszével tenné. A mellényzseb… a mellényzseb maga a szerelem. A féltéssel óvás. A mindig-figyelem. Hogy jelen van… dobog. Azt hiszem, most már értik.
És most… nyúljon a mellényzsebébe!
