vers
Nem egy új darab. De talán az egyik legsikerültebb verseim egyike. Legalábbis szeretem. Őszintét akartam, expresszívet… talán a sors fintora, h hiába próbáltam mindent beleadni abba a kapcsolatba – mondom ezt most csak így, magamnak – , utólag kevésnek bizonyult.
A vigasz az, h a legjobb tanulópénz volt. És talán a legnagyobb ugrás ezután következett az önismeretemben. Igen, látni… mindenben a jobbat. Legjobbat – ahogy ebben is. 
karatés gondolatok
Összesítettem pár összegyűlt karatés írást. Az életem része a kyokushin, immár nagyon is. Nem csoda hát, hogy ez is megihlet. Próbálom szavakba önteni, mondatokba formálni mindazt az érzést, amit ad egy-egy esemény, momentum. Minden.
Remélem, idővel bővül majd. De azt hiszem, h ezt nem nagyon tudom kikerülni. Végül is… nem is akarom.
