a hősökről
Ez egy hosszabb novella, amit még úgy 6 évvel ezelőtt, 19 évesen írtam. Vicces, h akkoriban még fogalmam sem volt a narratológiáról, a metafikcionális hangról, dolgokról, a metadiegézisről… vicces így visszaolvasva látni ezeket. Némi javítás után (a mostani fejjel, most így néz ki a Hősi lélek.
az Unikornis után
Ez a legutolsó írásom az Unikornis előttről, még a Scriptóriumon belül. Az Unikornis azért is volt vízválasztó abban az időben, mert azzal a novellával (Megjelent hivatalosan, novelláskötetben, és éppezért nagyon jóra szerettem volna megírni, persze egyúttal át is estem a ló túloldalára. Most már tudom.) kiírtam magamból minden addig elraktározott fordulatot, trükköt, gondolatot, nevet, amit kitaláltam. Ezután egy darabig nem írtam. Aztán szépen, lassan, ha írtam is, akkor is inkább amolyan ujjgyakorlatokat, hangulatnyi írásokat, szösszeneteket. Ilyen a Wyrd, a Macha és a Mellényzseb.
egy gondolat…
Oldalt felkerült a kivonatolt “egy gondolat…” verzió. Szeretem ezeket a kis karcolatokat, szösszeneteket….nevezzük akárhogy. Egy-egy kis darab belőlem. Vagy…ahogyan én látom.
